Amikor 2012 májusában megszereztem a főiskolai diplomámat, furcsamód nem éreztem megkönnyebbülést. Helyette jött a felismerés: a történelem szakos végzettségemmel valószínűleg nem jutok messzire.

Úgy értem, viszonylag kevés karrierlehetőség állt előttem. Két választásom volt: új útra lépni, vagy visszaülni az iskolapadba.

Ahelyett, hogy rögtön meghoztam volna a döntést, fejembe vettem, hogy elmegyek angolt tanítani Thaiföldre. Ahogy az lenni szokott, egyik dolog vezetett a másikhoz. Jelen esetben az utazós blogom végett ismertem meg a WordPresst, ami aztán komolyabb webfejlesztési és tervezési koncepciók elsajátításához vezetett.

Szinte azonnal elkezdtem jobban beleásni magam a CSS világába — mert igazán mélyre akartam nyúlni a blogom szerkesztésében, hogy személyre szabhassam azt. Ez elvezetett ahhoz, hogy a Bootstrap (egy reszponzív, frontend keretrendszer) működését is elkezdjem tanulmányozni, hiszen akkoriban még Bootstrap alapú volt a WordPress. Sőt, azóta is gyakran alkalmazom a Bootstrapet!

De igazán csak a Thaiföldről való hazatérésem után mélyültem el a meredekebb rendszerekben. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy otthon lehetőségem nyílt személyesen is órákra és workshopokra járni.

Az elején annyira nagy volt a tudásszomjam, hogy képes voltam több workshopra is eljárni különböző témákban, csak hogy mindent és bármit elsajátítsak. Végül 3 hónap alatt 7 workshopot végeztem el, többek között olyan témákra fókuszálva, mint a Photoshop, az SQL, a JavaScript és a Ruby on Rails.

Ma már inkább csak egy területre koncentrálok (szerencsére!). Manapság kizárólag WordPress-szel és frontend fejlesztésekkel kapcsolatos dolgokban utazom (pl. HTML, CSS, Sass, Stylus, JavaScript), na meg persze Meteorban, ami egy fullstack JavaScript keretrendszer.

Mindazonáltal nem bánom a korai kísérletezéseimet. Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy „Hű, hát ez nem nekem való”, és volt, amikor az ellenkezőjét éreztem. Például mindig is imádtam CSS webdesignnal és hasonló frontend fejlesztésekkel babrálni.

A webfejlesztés és kisebb web alapú alkalmazások fejlesztésének elsajátítása kétség kívül jobbá tette az életem.

Nemcsak a szakmai utamra gyakorolt nagy hatást, de a magánéletemet is jobbá tette — méghozzá olyan módokon, amikre sosem gondoltam volna, mikor két éve elkezdtem babrálni a WordPress-szel.

Íme tíz dolog, ami megváltozott azáltal, hogy megtanultam weboldalakat (és webalkalmazásokat) fejleszteni.

1. Szabadon oszthatom be a saját időmet

Ez valószínűleg a leggyakrabban emlegetett előny a kötött, irodai munkarenddel szemben.

Ugyanis amikor magadnak dolgozol, magad osztod be a saját munkaidődet.

Persze vannak határidők, meetingek, de mindig lesz hatásod arra, hogy hol és mikor.

Korábban, még Thaiföldön is, mindig meg volt szabva, hogy X időben X helyen kell lennem — hétfőtől péntekig minden nap. Manapság imádom, hogy bármikor kivehetek egy szabadnapot a hét kellős közepén, hiszen szombaton simán bepótolhatom.

2. Többet keresek kevesebb munkával

Még viszonylag új vagyok a szakmában a magam két év tapasztalatával, vagyis nem prémium óradíjért dolgozom.

Azonban a tapasztaltabb szabadúszó fejlesztők gyakran elkérnek akár 100 dollárt is óránként. Óradíjak terén igazából a határ a csillagos ég. (Nem egyszer láttam webes tanácsadókat 100 dollárnál jóval többért dolgozni óránként. Ők persze legtöbbször több mint 10 év tapasztalattal, ütős portfóliókkal és nagy horderejű ajánlásokkal támasztják alá a díjszabásukat.)

Mindenesetre rám is igaz, hogy minél több technikai ismeretet és tapasztalatot szedek magamra, annál többet keresek óránként.

Emiatt pedig eljutottam arra a szintre, hogy kevesebb órát dolgozok egy héten, mégis annyit keresek, ami vetekszik egy más pozícióban ajánlott fizetéssel.

3. Mondhatok nemet állásajánlatokra

Emlékszem, nem is olyan rég még foggal-körömmel kapaszkodtam részmunkaidős projektekbe és feladatokba. Tulajdonképpen mindent elvállaltam, ami az utamba került — még akkor is, ha a juttatások meg sem közelítették az ideális szintet.

Azonban most, hogy sokat fejlődtem a webfejlesztésben, ez már a múlté. Manapság megengedhetem magamnak, hogy nemet mondjak egy érdektelen ajánlatra, mindenféle aggodalom vagy kétely nélkül, hiszen tudom, hogy újabb lehetőségek állnak még előttem.

4. Az emberek jönnek HOZZÁM, hogy dolgoznék-e NEKIK

Mégis ki gondolta volna, hogy egy magamfajta pennsylvaniai lányt egyszercsak a világ minden tájáról felkeresnek, hogy csatlakoznék-e a csapatukhoz?

Az igazat megvallva: ezzel egyáltalán nem számítok kivételnek.

A fejvadászok, HR szakemberek, vállalatok egyfolytában állásajánlatokkal bombázzák a fejlesztőket.

Sőt, számos online önéletrajzot és LinkedIn profilt láttam már a szakmában, ahol kifejezetten kiírják, hogy jelenleg nem keresnek munkát.

Vagyis a fejlesztőket annyian megkeresik, hogy végül kénytelenek kiírni, hogy semmilyen új lehetőséget nem keresnek. Nem kérnek az újabb ajánlatokból. Mégis melyik másik iparágban történik hasonló?!

5. Nem kell unalmas online jelentkezési folyamatokkal fárasztanom magam

A kéretlen állásajánlatok megjelenésével most már a rettegett online álláskeresést is elkerülhetem.

Habár fontosnak tartom a networkinget, egy erős LinkedIn profil felépítését és így tovább, ki nem állhatom a macerás online állásjelentkezéseket. Tudod, azokról beszélek, ahol feltesznek egy rakat kérdést, bekérnek egy halom dokumentumot, és mindez persze rengeteg időbe telik.

Szerencsére ahogy egyre több tudást és tapasztalatot szerzek, úgy egyre távolabb kerülnek tőlem ezek a szörnyű emlékek. Aminek ennél nem is örülhetnék jobban.

6. Több időm marad a hobbijaimra

A kevesebb munkaóra több szabadidővel jár, amit a hobbijaimnak, szenvedélyeimnek, családomnak szentelhetek.

Személy szerint imádok írni, és persze utazni is.

Megragadva a felszabaduló szabadidőmet, létrehoztam egy blogot azoknak, akik most vágnak csak bele a kódolás elsajátításába.

Mint kiderült, az oldal rengeteg örömet okoz számomra, arról nem is beszélve, hogy mennyi új ismeretséget és egyéb, munkával kapcsolatos lehetőséget hoz.

Akárhogy is, ha nem lenne ennyi szabadidőm, nem tudnék ezen a honlapon dolgozni. És ha nem lenne ez a site, akkor fogalmam sincs, hol tartanék ma. Akármilyen drámaian is hangzik, nem tudom elképzelni az életemet a blogom nélkül.

7. Távmunkázhatok, és ezt ki is használom

Amikor az ember technológiával dolgozik, rengeteg online és távoli munkavégzési lehetőség áll előtte. Vagyis nem számít merre vagy — nyaraláson, otthon, vagy egy Starbucksban — mindaddig, amíg elvégzed a munkát.

Korábban említettem, hogy imádok utazni. Ez kifejezetten igaz a Kelet-Ázsiai régióra. (Eddig 13 különböző országban voltam a térségben!)

Miután végeztem a Thaiföldön való nyelvtanítással, 2014 januárja és áprilisa között ismét útra keltem Keleten. Elképesztő élmény volt, meglátogattam 6 ország több mint 15 városát.

Most lehet azon tűnődsz, hogy mégis hogyan tudtam elszakadni a munkától 3 teljes hónapra? Képzeld: sehogy. Végig dolgoztam!

Bevallom, kevesebbet dolgoztam, mint most itthonról az Államokban. De ez a saját döntésem volt. Bőven dolgozhattam volna többet is utazáskor, de inkább úgy döntöttem kiélvezem az utat.

De ne felejtsük el: a HTML, CSS, és WordPress sitebuilding tudásom nélkül sosem tudtam volna egy hasonló 3 hónapos kalandon részt venni.

8. Könnyen megvalósíthatom a „szerelemprojektjeimet”

Ha csak kicsit is hasonlítunk, akkor te is tele vagy zseniális ötletekkel, amiket folyton meg akarsz valósítani, méghozzá azonnal.

Az, hogy fel tudok önállóan építeni egy honlapot, vagy tudok készíteni egy webalkalmazás prototípusát, éppen ezt teszi nekem lehetővé, anélkül, hogy fel kellene vegyek hozzá egy fejlesztőt. (Így még egy kis pénzt is meg tudok takarítani.)

Ez önmagában — mármint a hobbiprojektek — az egyik legfőbb oka annak, hogy jobban elköteleztem magam a webalkalmazások fejlesztése iránt, hogy ne csak WordPress és eCommerce oldalakat tudjak létrehozni.

Becslésem szerint a legtöbbet használt weboldalak 98%-a webalkalmazásnak tekinthető. A legtöbb blog, híroldal és webshop pedig konkrétan webalkalmazás. Akárhogy is, a tartalomkezelő rendszerek („CMS”-ek), amilyen a WordPress vagy a Magento is (utóbbi az e-kereskedelemben használatos), még a kezdőknek is könnyűvé teszi különböző oldalak létrehozását. (Csak hogy tudd: rengeteg féle CMS létezik.)

Azonban akármennyire fantasztikusak is ezek a CMS rendszerek, rengeteg korláttal rendelkeznek. Sőt, nem csak korlátokkal, hanem felesleggel is. (Tulajdonképpen egy rakat funkcióra és elemre egyáltalán nincs szükséged.)

Mostanában egy egyszerű webalkalmazáson dolgozom, ami egy online kvízhez hasonlít. Bárki meglátogathatja az oldalt, kitöltheti a kvízt, aminek a végén kap egy eredményt a válaszai alapján.

Ebben az esetben például akár az egész kvíz lefuttatható a böngészőn belül, egyedül JavaScriptre van hozzá szükség. Ami azt jelenti, hogy visszatérve nem fogod látni a kvízre adott válaszaidat, hiszen nincs a kvíz mögött semmilyen ilyen célt szolgáló adatbázis.

Bizonyos definíciók szerint ez a kvíz webalkalmazásnak számít, mások szerint pedig nem.

Mindenesetre ha hozzáadsz egy felhasználói fiókokat kezelő funkciót a kvízhez, az már mindenképp web app. Mert így már minden felhasználóhoz tartozó választ eltárol az adatbázis. Vagyis a felhasználó bármikor visszatérhet, hogy bejelentkezve újból megnézze korábbi válaszait.

9. Tagja lehetek egy szupertitkos klubnak (más néven a Tech Közösségnek)

Fantasztikus érzés, hogy le tudom fejleszteni a saját dolgaimat.

De tudod még mit imádok? Hogy megértem a körülöttem zajló technikai beszélgetéseket. Olyan, mintha egy titkos csoporthoz tartoznék. Ez ráadásul még önbizalmat is ad.

Néhány hónapja például az MIT közelében sétálgattam Cambridge-ben. Két, egyértelműen MIT-s hallgató jött mögöttem, arról beszélgetve, hogy mi a különbség egy Python és egy más nyelven írt web app között. És konkrétan értettem, hogy miről beszélnek.

Elég frusztráló tud lenni programozni tanulni. De akkor igazi sikerélményem volt, hiszen bebizonyosodott, hogy tényleg tanultam valamit. (Annak ellenére, hogy egyébként mennyiszer érzem úgy, hogy teljesen elvesztettem a fonalat.)

Továbbá a hasonló szakmai beszélgetések megértése azt is jelenti, hogy immár aktívan részt tudok venni különböző helyi tech meet-upokon és más hasonló eseményeken. Ami már önmagában is sok előnyt jelent — nem utolsó sorban potenciális állásajánlatokat.

10. Erősnek és önállónak érzem magam

A programozói tudásom csiszolásával úgy érzem, sokkal önállóbb lettem. Mintha az egész netet megszelídíthetném saját erőmből.

Továbbá mindig elönt egyfajta sikerélmény, amikor elkészülök egy weboldallal vagy alkalmazással. Még kisebb-nagyobb akadályok leküzdése vagy célkitűzések elérése is jó érzéssel tölt el.

Ez az egész eléggé megdobja az önbizalmad.

Mindenki más-más okokból akar megtanulni fejleszteni. Amikor először határoztam el, hogy időt szentelek a HTML, CSS és más alapok elsajátítására, elsődlegesen a pénzszerzés motivált. Láttam a keresletet a fejlesztők iránt, és megfigyeltem, hogy még más állásajánlatoknál is milyen gyakran elvárás néhány digitális készség megléte. Logikusnak tűnt megszerezni ezeket a hőn áhított „skill”-eket.

Viszont ahogy fejlődtem, úgy vált ez az egész sokkal többé, mint puszta pénzszerzési lehetőség.

Mára az alkotásvágy, tanulásvágy, segítőkészség inspirál a pénz helyett. És pontosan ezeket adódik lehetőségem csinálni nap mint nap.

Boldogabb nem is lehetnék.

Az eredeti, angol nyelvű történetet itt találod: https://skillcrush.com/2015/01/28/laurence-bradford-10-reasons/