Fejes AnikóGreen Fox Academy mentoraként segít nem-kódereknek felfedezni a kódolást, a Chain.Reaction fejlesztőjeként webes termékeken dolgozik, a Lab.Coop partnereként pedig vállalkozásokat keltet (az előbbi két projekt is innen nőtt ki). Emellett a CSSConf Budapest és a Frontend Meetup Budapest szervezőjeként terjeszti a tudást, és néha aludni is szokott.
Itt lakom: Magyarország, Budapest
Itt dolgozok: Green Fox Academy, Lab.Coop, Chain.Reaction
Ezt használom: iPhone SE, 13” Macbook Pro Retina
Egy szó, ami leírja a munkastílusom: ordered chaos
Ha megkérdezik, hogy mi a foglalkozásod, mit válaszolsz?

Visszakérdezek. Te mivel foglalkozol? Ha startup vállalkozol, mesélek a Lab.Coopról. Ha fejlesztesz, mesélek a Chain.Reactionről. Ha csak messzebbről tetszik a kódolás, a Green Foxot hozom fel. Ha futóversenyeket szervezel, a CSSConfról fogok áradozni. Mindig akad közös pont, szeretem ezt megtalálni.

Mesélj arról, hogy mit és min dolgozol most programozás témában?

Most indult a Green Fox Academy harmadik évfolyama, ami a Zerda nevet kapta. (Rókafajtákról nevezzük el őket, Vulpes és Velox volt az első két csapat.)Itt viszek egy osztályt, akikkel webes technológiákat fogunk tanulni a következő 4 hónapban. Az időm felét velük, a gyorsan bővülő mentorcsapat meta-mentorálásával, és a tananyag finomításával töltöm.

Az időm második felében a Chain.Reactionben most az egyik magyar tv-csatorna weboldalának ráncfelvarrásán dolgozom. Ez a kedvenc részem a szakmámban: a tervezőink keze alól kikerülő gyönyörű oldalak formába öntése.

Hogyan néz ki a munkahelyed? Hogyan néz ki az asztalod?

Egy Andrássy úti bérházban, az A66-ban lakik az összes „munkahelyem”. A Lab irodájában van egy asztalom, ennek fő funkciója az iroda sérült virágainak gondozóhelye — az iroda és élővilágának karbantartása is a fontos feladataim közé tartozik. Én kevesebbet fordulok elő az asztalom környékén, általában irodák közötti szaladgálással, az Ada Lovelace osztályteremben fel-alá járkálva, vagy otthon, két macska alatt dolgozom.

A Green Fox Academy egyik oktatóterme — Forrás: Green Fox Academy
                                
  Anikó (egyik) asztala — Forrás: Fejes Anikó
                                                      

Mikor, hol és hogyan tanultál programozni?

Volt néhány éves koromban egy nagy kedvenc mesekönyvem. A címe Bűbájt volt, a történet szerint a számítógépbe cseppent Tomi próbált hazajutni egy varázslónő — egy bájt — segítségével. Decimális Generális és Hexa Berci, Integer óriás, Goto bolha, For néni és Next bácsi vezették végig Tomit, meg persze engem a programozás alapfogalmain.

Mindig karnyújtásnyira volt tőlem a programozás, a Bűbájt hatására sohasem tűnt ördöngősségnek, tanítgattak a bátyáim, egész hamar volt számítógépünk.

Mégsem merült volna fel sosem bennem, hogy valaha programozónak álljak. Nem éreztem magam oda valónak. Volt bőven rossz élményem programozó palántákkal középiskolában, inkább kerültem őket. Úgyhogy elsőre eszembe nem jutott volna ilyet tanulni.

Jópár évnyi internetbe beszívódás, weboldal bűvölés, meg a tesómmal meetupra járás kellett hozzá, hogy végül mégis az ELTE-n kössek ki programtervező informatikusként.

„Programozni” mondjuk már tudtam addigra, meg hát nem sokkal tudtam utána sem jobban. De valamit biztos segített.

Milyenek a munkalehetőségek programozóként? Te általában mennyi ideig kerestél állást?

Nem nagyon kerestem még soha állást. A váltások inkább úgy néztek ki, hogy elkezdtem nem csuklóból nemet mondani az egyébként is folyamatosan beeső megkeresésekre.

Hogy telik most egy napod, egy heted, egy hónapod, egy éved?

Reggeli rituálé, meditáció macskákkal, egy pillantás a biciklimre, majd metrózás az A66-ba. Egy gyors standup a Chain.Reaction csapatommal még a Green Fox nap kezdése előtt, hogy mindenki képben legyen.

Aztán check in kör az osztállyal egy kávéval a kézben: ki milyen hangulatban áll neki az új napnak? Délelőtt feldolgozzuk az aznapra elfogyasztott házifeladatot, aztán megy az önálló gyakorlati munka. Ezt már az új mentorokra bízom, én addig lemegyek a másik irodába nyugodtan kódolni egy kicsit.

Minden hétben van még néhány meeting a többi céggel, a hatékony fajtából, néhány esti óra meg hétvégi workshop, most főleg a MOMECODEkötelékében, egy kis locsolás, meg rendrakás a srácok után az irodában, meg néhány fröccs.

Minden hónapban van még egy Frontend Meetup összehozása, meg egy út valahova a városon, országon kívülre.

És az év? Minden folyamatosan változik, fejlődik, növekszik. Most négy hónapig valószínűleg így fognak kinézni a napjaim, aztán megint jön valami új.

Mi az, ami meglepett, amikor elkezdted a kódolást, amit nem gondoltál volna előtte?

Hogy nem a kódolás lesz a nehéz, hanem ami afölött van. A techben nem csak technológiákkal kísérletezünk, de szervezeti, kulturális, emberi szinten is rengeteg a kihívás. Főleg, ha valaki alulreprezentált csoportból érkezik. Nem azért lettem programozó, hogy ezekkel foglalkozzak, de hajlandó vagyok dolgozni azért, hogy jobb legyen nekem meg az utánam érkezőknek.

A régi szép időkben még az okozta a fejfájást, hogy abban a másik böngészőben miért van 3 pixellel balrább az a gomb. Ma már nem csak gombokat akarok jó irányba mozdítani.

Mi az a tudás, amit te tudsz, és az átlagember számára meglepő?

Ezt a héten tanultam az egyik tanítványomtól:

Ismered azt a sárga alapon három fekete pötty szimbólumot, ami magyar weboldalakon az akadálymentes verzió ikonja szokott lenni? Nos, az nem az akadálymentesség nemzetközileg elfogadott egyezményes jele, rajtunk kívül körülbelül senki nem használja. Egy helyen használták még előttünk, valószínűleg innen ered: a náci Németországban ezt a jelölésű karszalagot kellett hordania a fogyatékossággal élőknek. Duh.

Kikkel dolgozol együtt?

A Green Foxban mentorként 19 mentorálttal, 1 mentorral és 2 coach-csal az osztályban, 6 másik mentorral az évfolyamon, plusz a teljes marketing és operatív csapattal ha kell. A Labban 21-en vagyunk partnerek, ennek a nagy részével a Chain.Reactionben is együtt építjük a termékeket. A Frontendmeetup és CSSConf szervező csapatban 3 szakállas társam van. Otthon két 10 kilós macskával szoktam együtt dolgozni.

Milyen tipikus életutak vannak a szakmádon belül?

Nem sok példát láttam arra, hogy valaki 30–40 éveket lehúzott volna már ebben a szakmában, így nem is nagyon van értelme részemről életútról beszélni. És ahova 10–20 év alatt el lehetett eddig jutni, oda mostanában 3–5 év alatt szokás, szakmailag is, karrierben is. A technológia is rengeteget fejlődik, az eszközeink is, meg az is, ahogyan dolgozunk. Az biztos, hogy folyamatos tanulás és fejlődés várja azt aki belevág.

Mi a te életpályád, hogyan tovább?

Azon dolgozok, hogy a legjobb verzióm legyek. Hogy ehhez pont mi kell, azt mindig az élet hozza.

Milyen foglalkozásra váltanál, ha váltanál? Milyen foglalkozásra tudnál váltani?

Sajtkészítő. Egy pici ház az erdő közepén, sok kecske, friss kecskesajt. Az hangulatfüggő, hogy szélessávú internettel, vagy 3G nélkül képzelem el.

Milyennek kell lenni az embernek, hogy jó programozó, IT szakember legyen? Kiknek nem javasolnád ezt a szakmát?

Nem árt egy nagy adag kiváncsiság és tanulásvágy hozzá. A változó világot tudni kell élvezni, ha valaki a stabilitást szereti, annak fájhat, hogy mindig új dolgok jönnek.

Mit szeretsz benne leginkább?

A nyitottságot, a tudásmegosztást. Itt nem titkolózunk, féltjük a tudásunkat, mindenki büszkén megosztja az előrelépéseit. Bármi kérdésem van, abba valaki már biztosan belefutott, és biztosan találok az interneten rengeteg segítőkész választ rá. Az egész web technológia erre épül. Az, hogy nekem ma mit kell begépelnem, csak azon múlik, hogy az a nagy rakás magamfajta fejlesztő, akinek épp van kedve ezzel foglalkozni, milyen irányba terelgeti a szabványokat.

Mennyire biztos az állásod? Mennyi ideig dolgozik az ember egy helyen?

Kockázatos vállalkozásba kezdtünk, olyat csinálunk, amit nem sokan tettek meg előttünk, ebben mindig lesz valamennyi bizonytalanság. Nekem a maga másfél évével lassan a leghosszabb helyem lesz a Lab.Coop, minden más ebből nőtt ki. Eddig sem az állás volt bizonytalan, hanem én kerestem mindig új kihívásokat. Most úgy érzem, találtam olyan keretet, amiben az új kihívások ugyanabban a csapatban is megugorhatók.

Szerinted hogyan lehet, hogyan érdemes megtanulni programozni?

Rengeteg a jó forrás online amin el lehet indulni. A következő lépés az, hogy sokat kell kérdezni. A legjobb, ha egy hús-vér embertől tudsz. Sőt, kettőtől, lehetőleg különböző véleménnyel. Találj egy mentort, vagy kettőt, aki türelmesen és konstruktívan tud válaszolni a kérdéseidre.

Te hogyan tartod frissen a tudásod? Milyen könyveket, blogokat olvasol, milyen konferenciákra jársz, stb.?

A konferenciaturizmus a hobbim, az utóbbi pár évben egész sok konferencián jártam Európában, én ebből merítem a legtöbbet. Ezért is fogtunk saját konferencia szervezésbe, mert ezt az élményt szeretném minél több embernek megadni. Nem csak az előadások, de az új kapcsolatok, folyosói beszélgetések is rengeteg friss ötletet adnak, ezt otthonról a kanapéról nem lehet reprodukálni.

Meg persze a Twitter.

Szerinted miért érdemes megtanulni programozni?

Nem is a programozás maga mint tevékenység az, ami a legtöbbet nyújtja, hanem a csomag, amivel érkezik.

Egy egész új világot nyit ki. Dolgozhatsz hatalmas szervezetben és biztonságban vagy ülhetsz egyedül egy pálmafa alatt. Dolgozhatsz bárhonnan és bármin. Saját vállalkozásba kezdhetsz bármilyen iparba belenyúlva. Bármit megalkothatsz. Embertömegek életére lehetsz hatással. Vagy nem. A te döntésed.

 

A “CodeBerry Programozóiskola — Diákjaink Történetei” sorozatban olyan diákjainkkal beszélgetünk, akik sikeresen elhelyezkedtek fejlesztőként.

Szeretnél te is megtanulni programozni? Gyere és próbáld ki ingyen az első 15 leckét a CodeBerry Programozóiskolában.