Blascsák Attila a CodeBerry Programozóiskola első felhasználói közé tartozik, és az egyik olyan diákunk, aki sikeresen karriert váltva ma már webfejlesztőként dolgozik. Attilával az ide vezető útról, a tanulságokról és arról beszélgettünk, hogy mennyire könnyű vagy nehéz munkát találni junior programozóként.

Ha pár hónapja megkérdezik, hogy mivel foglalkozol, mit válaszoltál volna?

Azt, hogy networkingesként dolgozom az IT Services-nél, és az a feladatom, hogy nagy cégek internetre lépését segítsem. Onnantól hogy kiérkezik a router az ügyfélhez odáig, amíg azt használatba tudja venni, a mi dolgunk volt eljuttatni az eszközt.

És mit mondasz most, ha valaki felteszi ezt a kérdést?

Hogy az EPAM-nál dolgozom frontend UI developer-ként. Egy nagyobb csapat tagjaként veszek részt egy főként frontend technológiákra épülő alkalmazás fejlesztésében, a kezelőfelület megalkotásában. HTML, CSS és JavaScript nyelvekkel megy a napi munka.

Szuperül hangzik. Akkor azért nem volt teljesen ismeretlen terület számodra a programozás. Volt már dolgod kóddal korábban?

Igen, konkrétan az általános iskolai szakkörben kezdtem HTML-lel és CSS-sel, aztán a középsulit gyakorlatilag “végigpythonoztam” egy iszonyú régi tankönyv alapján. Azt végül azért is kellett abbahagynom, mert már nem léteztek azok a programkönyvtárak, amelyeket hivatkozott a szerző, és így nem tudtam megoldani a feladatokat. 🙂

Hogyan jött a webfejlesztés?

Kicsit később, a középiskolai végzős évemben két srác megtalált azzal, hogy szeretnének startupot építeni, és szükségük lenne webfejlesztőkre. Akkor még nem sok fogalmam volt az egészről, de igent mondtam, és az alapokat nagyrészt abban a projektben szedtem magamra.

Ez a munka aztán véget ért, de a webfejlesztés megfogott, úgyhogy autodidakta módon folytattam a tanulást, amíg tavasszal végül beleütköztem abba a falba, hogy “most már nem megy tovább egyedül, szükségem van egy tanárra.”

Ekkor találtalak meg titeket. 🙂

Mióta tanulsz a CodeBerry-ben?

2016. június óta.

És hogy tetszett, mi az, ami jó volt benne?

Őszintén szólva, mivel már a legtöbb dologról tudtam, főként ismétlésnek volt jó a suli. Összeállt a fejemben a tudás. Emellett a mentorok nagyon sokat segítettek — talán ez volt a legnagyobb plusz az egészben. Nagyon sokat ad, ha valakivel meg lehet beszélni a problémákat, elakadásokat.

Ezt jó hallani. Most az ősz elején járunk, ezek szerint három hónap alatt elérted az elhelyezkedéshez szükséges tudást. Mennyi ideig kerestél állást? (Az interjú 2016. szeptemberben készült — a szerk.)

Az az igazság, hogy én még el sem döntöttem, hogy állást fogok keresni. 🙂

Csináltam egy LinkedIn profilt, ezen leírtam, hogy junior fejlesztőnek tanulok, és megadtam az új skilljeimet. Két hét múlva megkeresett az EPAM.

Én még össze akartam volna rakni egy portfóliót, és csak utána akartam elkezdeni állást keresni, de megelőztek, és azonnal behívtak interjúzni.

Akartam kérdezni, hogy nehéz volt-e az álláskeresés, de akkor ezt ugorhatjuk, azt hiszem.

Igen. (Nevet.)

Mi a következő lépés a számodra, merre szeretnél továbbindulni?

Jelenleg a React keretrendszer a nagy kedvencem, ebben szeretnék elmélyülni a következő időszakban, és minél jobban beletanulni.

Illetve nagy álmom még, hogy szeretnék programozást oktatni valamilyen formában. Akár előadásokat tartani, akár konkrét oktatási programokban részt venni. Pontosan még nem tudom, hogy ezt hogy fogom elérni, de majd kialakul.

Így “öregdiákként” van-e valamilyen tipped azok számára, akik most kezdik tanulni a programozást?

Azt fontos szerintem megérteni, hogy nagyon felgyorsítani nem lehet ezt az egészet. A programozás kihívás, és az elején össze kell szorítani a fogakat. A jó hír, hogy amikor az ember az alaplogikára ráérez, hirtelen összeáll és érthetővé válik az egész téma. Onnantól felgyorsulnak a dolgok. 🙂

 

A “CodeBerry Programozóiskola — Diákjaink Történetei” sorozatban olyan diákjainkkal beszélgetünk, akik sikeresen elhelyezkedtek fejlesztőként.

Szeretnél te is megtanulni programozni? Gyere és próbáld ki ingyen az első 15 leckét a CodeBerry Programozóiskolában.