Hogyan vált a programozás női szakmából férfi pályává? – Női programozók régen és napjainkban

  • Reading time:34 perc alatt olvasható

Mára szinte teljesen eltűnt a köztudatból, hogy a programozás a számítógépek megjelenését követő korai évtizedekben női foglalkozás volt, és a nemek arányában még az  1970-es–80-as években sem volt olyan szakadék, mint ami napjainkban jellemző. 

Ebben a bejegyzésben a nők programozásban betöltött szerepét mutatjuk be, a számítógépek megjelenésétől napjainkig. 

 

 

A nők szerepe a számítástechnikában a 20. század elején

Történelmi emlékezetünk megőrizte a telefonos kisasszonyok és gépírónők képét, de az, hogy a korai számítógépek programozását és vezérlését is javarészt nők végezték, kevésbé része a technikai fejlődéséről és az új technológia berobbanásáról szóló tudásunknak. A Wikipédián részletes összefoglalót olvashatunk a számítástechnika és a nők közös történetének alakulásáról. 

A számítógépek korát megelőzően, az 1910-es évektől jelentős arányban végezték nők azt a rengeteg számítási feladatot, amire a bankszektorban, a haditechnológiában és sok más területen szükség volt. 

Az I. világháborúban ballisztikai számításokra alkalmaztak nőket, az 1920-as években például az Amerikai Távíró- és Telefontársaság foglalkoztatott nagy számban nőket a mérnökök mellett, számítási feladatokra. Az 1930-as években a NASA elődje öt nőből álló csapatot vett fel a repülési, és szélcsatorna-tesztekből származó adatok feldolgozására.

A kézi számítások után az első programozható, elektromechanikus számológépet 1936-ban alkották meg, a teljesen elektronikus számítógépek pedig az 1940-es évek elején jelentek meg.

Ezeknek a szobányi méretű, többtonnás gépeknek a tervezése, megépítése, a mérnöki munka a férfiak asztala volt, viszont a korai számítógépek vezérlése és programozása jobbára női feladatkörnek számított, és a mérnöki munkánál jóval alacsonyabb presztízzsel bírt. Erről a témáról részletesen olvashatunk a History.com izgalmas cikkében. 

Női programozók aránya a 20. század második felében és most

Egyesült Államok

A nagy múltú szórakoztató- és divatmagazin, a Cosmopolitan egyik 1967-es száma lelkes hangvételű, bíztató cikket közölt arról, milyen nagy jövő vár a nőkre a programozás területén. A cikk további érdekessége, hogy benne épp Grace Hoppert – a számítástechnika területén lenyűgöző újdonságokat megalkotó programozónőt – idézik, aki szerint: „Programozni olyan, mint megtervezni egy vacsorát […] előre kell tervezni és időzíteni, így minden készen lesz, amikor szükség van rá.” 

Bár ennek a kijelentésnek feltételezhetően az a célja, hogy a programozói pályára bátorítsa a nőket, valószínűleg nem segít abban, hogy kevésbé sztereotipikusan, komplex és értékes feladatként tekintsenek a programozásra. 

Nehéz pontos statisztikát találnunk arról, mennyi női és férfi programozó volt az egyes évtizedekben, hiszen az, hogy hányan végeztek számítástechnikai szakokon, még nem mutatja meg, mennyien dolgoztak utána a területen. Fordítva is igaz ez, nem feltétlenül az egyetemi képzésekről kikerülők végezték mindig a programozói feladatokat, ahogy napjainkban sem. 

Az 1980-as évek első felében az Egyesült Államokban az informatikai diplomával rendelkezők 37%-a volt nő, összességében a munkavállalók között pedig még többségben voltak ezen a területen. Ezután következett a fordulópont, a nők részvétele a számítástechnikai felsőoktatásban és a munkaerőpiacon a következő évtizedekben drasztikusan csökkent. A 2010-es években a hallgatók kb. 20%-a volt nő, és az IT szektor munkavállalóira is hasonló arány jellemző. 

Európa

Az európai munkaerőpiac helyzetéről, foglalkoztatottsági arányokról, a különböző területeken dolgozók számának változásáról az Eurostat készít részletes felmérést. Alapos kutatásaik eredményei számos érdekességgel szolgálnak, nem csak a nemek arányára vonatkozóan. 

Az Eurostat vizsgálata nem kifejezetten a programozói szakmára irányul, hanem a programozást magába foglaló területet, az infokommunikációt (IKT, angol rövidítése ICT) veszik górcső alá. Európában az IKT területen egyértelműen a férfiak dominálnak, a munkavállalók 83,5%-át teszik ki.

 Bár a nők száma nőtt a területen (1.071.500-ról 1.231.700-ra), arányuk mégis csökkent az elmúlt 10 évben, hiszen maga a terület olyan dinamikusan növekszik, hogy az arányok megváltoztatásához ez a létszámgyarapodás nem elég. 2008-ban az IKT területen dolgozók 22%-a volt nő, 2018-ra ez az arány 16,5%-ra csökkent az EU-ban. 

A 2008-as adatok még több országban kiegyenlítettebb viszonyokat mutatnak a maiaknál. Lehetséges, hogy a szovjet éra utóhatását tükrözik ezek a számok, például Bulgáriában, Észtországban, Litvániában, Magyarországon és Romániában is kiegyenlítettebb volt a nemek aránya (65% férfi, 35% nő). A volt szovjet hatalmi blokk országaiban jellemző volt, hogy a hagyományos nemi szerepektől eltérő munkakörökben is képviseltetik magukat a nők (gondolhatunk a traktorista lányok toborzására például). Ebben a blogbejegyzésben a szerző arról ír, hogy amikor az édesanyja tanult programozni, (az 1970-es években, a Szovjetunióban) az osztály 100%-ban nőkből állt, illetve, hogy a programozás nem maszkulin munkának számított. A BBC oldalán található cikkben szintén olvashatunk arról, hogyan vonták be a gazdasági prioritásnak számító technológiai fejlődésbe a nőket is és hogyan tették számukra is egyformán elérhetővé a képzést mérnöki, programozói, matematikai területen.

Mára ezekben az országokban is az európai átlaghoz közelebbi arányok jellemzők. A női IKT szakemberek aránya 2019-ben Bulgáriában a legmagasabb (28%) és Magyarországon a legalacsonyabb (10,6%) az Európai Unióban.

Magyarország

Hazánkban 2020-ban az informatikai alapszakokon a hallgatók 10-15%-a nő, de egész Európában a legalacsonyabb arányban, 8,5%-kal képviseltetik magukat az aktívan IT területen dolgozók között. Az elmúlt tíz évben a legnagyobb mértékben nálunk változott meg a férfi-női munkaerő aránya, a 2008-as 66%-ról 91,5%-ra nőtt a férfiak dominanciája a területen az Eurostat adatai alapján.

Természetesen programozóként dolgozni nem csak informatikai területen szerzett diplomával lehet, de a tanfolyamokról kikerülő hallgatók között is jóval kevesebb a nő, mint a férfi. Az utóbbi néhány évben azonban meredek emelkedésnek indult a nők részvétele a programozóképzéseken, különböző tanfolyamokon és bootcampeken. Ez a nemek arányának kiegyenlítettebbé válásához vezethet a jövőben.

A CodeBerry Programozóiskola tanulóinak 35-40%-a nő, ami jóval magasabb arány, mint ami általában jellemző Magyarországon ezen a területen. 

 

 

Úttörő nőalakok a programozás történetében

Ahogy korábban említettük, a távközlésben és a hadászatban operátorként, matematikusként, “élő számítógépként” sok-sok nő dolgozott a már az 1910-es évektől kezdve. Az adatok feldolgozása, statisztikai elemzések, előrejelzések készítése, a telefonhálózat vezérlése és a lyukkártyák elkészítése a két háború között és a második világháború alatt is jellemzően női feladat volt. 

Enigma

Az informatika robbanásszerű fejlődése nagyban köthető a II. világháborúhoz, a kódfejtés felgyorsítása az egyik legfontosabb mozgatórugóvá vált. Többek közt a Kódjátszma (The Imitation Game) című filmből lehet ismerős sokak számára a német titkosító eljárás, az Enigma, és annak feltörése. Nagy-Britanniában, a Bletchley Parkban a legkiválóbb matematikusok dolgoztak együtt, hogy megalkossák azt az eljárást, ami képes újra és újra feltörni a naponta megváltozó titkos kódot.  

A film egy nőalakot, Joan Clarke-ot tette híressé, de nem ő volt az egyetlen matematikusnő a Bletchley Parkban. Clarke együtt dolgozott Alain Turinggal az Enigmát feltörő, Bombe nevű elektronikus-mechanikus eszközön, de ennek a –  számítógép elődjének is számító – áttörő erejű újdonságnak a tesztelő operátora is nő volt: Joyce Aylard. Margaret Rock, Mavis Lever, Ruth Briggs és Kerry Howard szintén kódfejtők voltak a Bletchleyben. 

ENIAC Girls

Az első általános célú digitális számítógép, az ENIAC programozója egy hattagú, kizárólag nőkből álló csapat volt. Marlyn Meltzer, Betty Holberton, Kathleen Antonelli, Ruth Teitelbaum, Jean Bartik és Frances Spence matematikusok alkották az 1944-es úttörő csapatot. 

Tanáruk és mentoruk szintén nő volt, Adele Goldstine: ő írta meg az első kézikönyvet az ENIAC programozásához.

Női programozók az ENIAC fejlesztői csapatából
Az ENIAC női programozócsapata.

Az emberi nyelvhez közeli programozás

Grace Hopper alkotta meg a legelső fordítóprogramot 1951-ben, ami kettes számrendszerbe tudta lefordítani a programkódokat. Ennek a fordítónak a segítségével az emberi nyelvekhez közelebb álló programnyelveket lehetett létrehozni. 

Az ő nevéhez fűződik a COBOL (common business-oriented language) nevű programnyelv megalkotása is, 1959-ben. Ez a nyelv már több, mint 60 éves múltra tekint vissza, a mai napig használatban van.

Az Apollo-projekt

Margaret Hamilton az Apollo-projekt programozónője
Margaret Hamilton az Apollo-projekt programozónője

Margaret Hamilton volt a vezető szoftvermérnöke annak a csapatnak, akik megalkották az Apollo-projektben a Holdra szállással kapcsolatos fedélzeti szoftvert 1965-ben.

Hamilton fényképe, ahol egy vele egymagas könyvtorony mellett áll, bejárta a világot. A sok ezer oldalon annak a szoftvernek a forráskódja és dokumentációja található, ami a Holdra vitte az Apollo űrhajót.

A sor hosszan folytatható lenne, hiszen ez csak egy nagyon szűk válogatás a programozás korai időszakának női úttörőiből, de talán már ennyiből is látszik, milyen fontos szerepekben dolgoztak nők az számítógépek megjelenésének első néhány évtizedében. 

A nemek közötti egyenlő(tlen)ség

Az előbbiek fényében joggal hihetnénk, hogy a számítástechnika volt az a terület, ahol viszonylag korán megvalósult, vagy legalább is megindult a nemek közötti egyenlőség kialakulása. Ez azonban sajnos nem így történt.

A nők, akik az úttörő munkát végezték és az új eljárásokat megalkották, nem mindig kaptak olyan elismerést, mint férfi kollégáik. A Nők a számítástechnikában című összefoglaló Wikipédia oldalon említik, hogy az ENIAC női programozócsapatát már a felvételkor figyelmeztették, hogy nem fogják őket “férfi munkakörbe” előléptetni, de később, a ‘60-as években is szignifikánsan kevesebb előléptetés és alacsonyabb fizetés volt jellemző, mint a férfi kollégáknak.

Az Enigma feltörésében kulcsszerepet játszó Joan Clarke esetében az általa megalkotott kódfejtő eljárást nem nevezték el róla, míg a férfi kollégái által kidolgozott módszerek a megalkotójuk nevét viselik.

Az afroamerikai nőknek még súlyosabb diszkriminációval kellett szembenézniük, még keményebben kellett dolgozniuk. Bár a feketéket sújtó igazságtalanság mindenhol jelen volt az államokban, még így is többen képesek voltak bizonyítani tehetségüket és tudásukat és programozóként elhelyezkedni, ennek ellenére is csak szegregáltan, külön csapatokban dolgozhattak. A NASA-nál és az ENIAC csapatában is voltak afroamerikai nők,  az első fekete nő pedig, aki doktori fokozatot szerzett informatikai területen, Clarence Ellis volt 1969-ben. A diszkrimináció szembetűnő példája, hogy sok esetben a munkába állás után újra elvégeztettek korábban már teljesített kurzusokat azokkal az afroamerikai nőkkel, akik sikeresen teljesítették a felvételi eljárást, míg ezt a munkatársaiktól nem követelték meg.

Nemi sztereotípiák

1962-ben a Datamation című neves lap humorosnak szánt cikket közölt arról, “Hogyan vegyünk fel női programozókat?”. A cikkben a programozónők megjelenését, nőiességét kritizáló, éles megnyilvánulások voltak olvashatók. Többek közt utalások arra, hogy “a programozónő” kissé kancsal, alakja egy krumpliszsákra hasonlít stb. A cikk szerint ha a női jelölt állásajánlatot kap, nem tud majd dönteni és hazamegy megkérdezni az édesanyját, mit tegyen.

Ugyanennek a lapnak egy 1970-es számában olyan hirdetés jelent meg, melynek szövege tartalmazta a következő sorokat: “Új nyelvet tanítottunk az adatbeviteli rendszerünknek: »a buta szőkét«. Ha egy lány tud gépelni, akkor tud adatot bevinni a rendszerünkbe […]”. A hirdetés ehhez hasonló, még ennél is problematikusabb kijelentésekkel van tele.

Miért volt mégis jellemzően női foglalkozás a programozás a számítógépek megjelenésének első évtizedeiben? A feladat komplexitását, a szükséges matematikai és logikai készségeket bár elvárták, kevéssé ismerték el. A programozók felvétele és betanítása során jellemző volt az a hozzáállás, hogy azért felel meg nőknek ez a szakma, mert programozni olyan, mint szakácskönyvből főzni, vagy kötésmintát követve kötni, horgolni. Tehát a “női gondolkodáshoz” közel állnak ezek a “monoton”, lépésről lépésre megvalósítható algoritmikus feladatok. 

A női programozócsapatokról – bár felelősségteljes és fontos feladatot végeztek, méghozzá eredményesen – mégis elterjedt, hogy sokat fecsegnek, pletykálkodnak, nem hatékonyak, és sokba kerülnek a vállalatnak. A The Wisdom Daily idéz egy hirdetést az 1960-as évekből, ami szerint inkább technológiai megoldásokkal kéne kiváltani a női operátorok munkáját. A hirdetés szövege: “Mi az? Tizenhat lába van, nyolc folyamatosan járó nyelve és minimum 40.000 dollárba kerül egy évben?” (A megfejtés természetesen egy csapat női programozó, akiket időpazarló, locsogó problémaforrásként állítottak be.) 

Érdekes megfigyelni, hogy egyszerre érvényesülnek a nők összetett gondolkodási, logikai készségét megkérdőjelező sztereotípiák (nem elég okos), és a szükséges készségekkel rendelkező, ám a külsőre vonatkozó elvárásoknak meg nem felelő nőket elmarasztaló narratívák (ha elég okos, akkor nem néz ki jól).

Joan Clarke programozza a Bombe kódfejtő számítógépet
Joan Clarke programozza a Bombe kódfejtő számítógépet.

Hogyan vált a férfiak terepévé a programozás?

Az a – szintén élő – sztereotípia, miszerint a nők mindenképp sokat csevegnek és sok időt töltenek közösségi élettel, nagyban befolyásolta azt, hogyan vált később férfi szakmává a programozás. Kialakult ugyanis az “ideális programozó” képe, aki kissé antiszociális, csak a technológia világa érdekli, legszívesebben éjjel-nappal a számítógépek közelében lenne, szabadidejében is ezen a területen képezi magát, olvas, számol, gondolkodik. 

Hiába voltak a képzett matematikusok, később informatikusok között tömegével nők is, hiába végezték a háború alatt a legfontosabb ballisztikai, statisztikai számítások nagy részét női csapatok, elkezdtek kiszorulni erről a területről. 

Milyen lépések vezettek ide?

Iskola utáni számítógépes klubok

Ahogy a számítógépek mérete csökkent, hordozhatóvá és egyre elérhetőbbé váltak, megjelentek néhány középiskolában, főiskolán. Elindultak azok a délutáni klubok, ahol a tanulók megismerhették a gépek működését, így az áramkörök forrasztása, alkatrészek összeszerelése és az alapszintű programozás is bekerült az iskolai közegbe. 

A New York Times cikke szerint ezekbe a klubokba gyakran azok a fiúk jártak, akik kimaradtak a sportelit köré szerveződő középiskolai közösségi életből. A “nerd/geek” fiúkból álló klubokban – ha nem is szándékosan – megismétlődött az elitképződés és kirekesztés folyamata (vannak a “menők”, és akik “nem menők”, azok egy idő után lemorzsolódnak), így a lányok mellett a fekete és latino fiúk is gyorsan kisebbségbe kerültek.

Kirekesztő légkör az egyetemeken

Abban az időben, amíg csak egyetemeken, kutatóközpontokban voltak számítógépek, hasonló eséllyel kerülhettek be nők és férfiak a számítógépeket programozó csapatokba. Nem vártak el előzetes tudást és tapasztalatot, a programozói állásokat bárki betölthette, aki a felvételi teszteken jól szerepelt és a betanítás során jól teljesített. A felvételi leginkább formális logikai, matematikai, mintafelismerési készségeket mért, programozni már a munka közben tanították a résztvevőket. 

Később viszont, mikor elterjedtek a PC-k és megjelentek a háztartásokban is a számítógépek, a programozás, a különböző játékok és a gépek működésének tanulmányozása is egyértelműen fiús tevékenységként aposztrofálódott. Míg az egyetemi kutatóközpontokban nők által végzett munka még átment a társadalmi rostán, addig az otthoni számítógépezés, programozástanulás, PC-s játékok már nem. A hagyományos “lányos tevékenységek” helyett ilyesmivel foglalkozni már kevésbé esett megtűrt kategóriába, a társadalomba mélyen beidegződött nemiszerep-elvárások miatt. 

Ez a 1980-as évektől egyre inkább egyenlőtlen esélyekhez és az olló kinyílásához vezetett. Az egyetemek már előzetes programozói tudást, gyakorlatot vártak el, illetve olyan ismereteket, amikhez a lányok az iskolai klubok és otthoni PC híján nehezebben fértek hozzá.

Az említett New York Times cikkben olyan kutatási interjúkból idéznek, amiket a Carnegie Mellon Egyetem hallgatóval vettek fel – egy négy éven át tartó, több mint 100 hallgatót bevonó szociológiai kutatásban – azért, hogy megértsék a nők alacsony részvételét az informatikai felsőoktatásban. 

Feltárták, hogy az elsőéves férfi hallgatók sokkal nagyobb eséllyel érkeznek úgy, hogy volt otthon számítógépük, amit gyakran együtt használtak az apjukkal. A családokban erősen működtek a hagyományos nemi szerepekre vonatkozó elvárások: a fiúkat dicsérték és bátorították, ha elektronikai eszközökkel foglalkoztak, a lányokat visszaküldték babázni és a konyhába. 

A női hallgatóknak azt sugallták, hogy ha nem kódolnak már évek óta, nem erre a szakra valók; az “igazi programozó”, aki folyamatosan a képernyőre tapad és tinédzserkorából többéves programozói tapasztalatot hoz magával. Elérték, hogy megkérdőjeleződjön a női hallgatókban, fel tudnak-e valaha zárkózni.

Patricia Ordóñez, a Hopkins Egyetem hallgatója 1985-ben volt elsőéves – a középiskolában igazi matekzseni volt, de kódolásban kevés tapasztalattal rendelkezett – így emlékszik vissza, arra, amikor jelentkezett és kérdezett valamit az előadáson: “[A tanár] rám nézett és azt mondta, »Ezt mostanra már tudnia kéne!«. Azt éreztem, sosem fog sikerülni.” Ordóñez végül szakot váltott. Később, esti tagozaton tanult meg programozni, majd doktori fokozatot szerzett és mára egyetemi professzorként oktat programozást. 

Hollywood

A filmipar sem segített abban, hogy ne merüljenek feledésbe a programozás női úttörői. Sorra jelentek meg az 1980-as években azok a filmek, amelyek éppen ellenkező képet alkottak erről: a programozás a férfiak felségterülete. A különc programozózsenik ezekben a filmekben szinte kivétel nélkül fehér férfi karakterek voltak (pl. Revenge of the Nerds, Weird Science, Tron, WarGames).

Hogyan próbálják a nemek arányát kiegyensúlyozottabbá tenni az IT területen?

Világszerte egyre növekvő számban találunk példákat arra, ahogy szervezetek, vállalatok, képzési centrumok, egyesületek támogatják a nők részvételét az IT területen. Ennek egyik jelentős területe a programozóképzés, ahova egyre több női résztvevőt próbálnak bevonni. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a programozószakma nők számára is vonzónak tűnjön, a társadalmi előítéletek és szerepelvárások fokozatosan leépüljenek. 

Programozni tanulni bármikor el lehet kezdeni, de – mint minden új készséget – az algoritmikus gondolkodást is könnyebb gyerekkorban elsajátítani, amikor az agy még sokkal nyitottabb új gondolkodási minták befogadására. A sztereotípiák lebontásának és az elfogadó, nyitott közeg kialakításának is a gyermekkor az egyik leghatékonyabb terepe.

Ezt a programozásoktatás világában is felismerték és ma már számtalan lehetőség létezik (például táborok, workshopok, tanfolyamok, e-learning anyagok, játékok), ahol gyerekek tanulhatnak programozni. Annak érdekében, hogy a lányok ne érezzék kiszorítva magukat erről a terepről és bátran kipróbálják magukat a technológia világában, kifejezetten nekik szóló eseményeket is szerveznek. 

Nem csak a sztereotipikus gondolkodás leépítése és a nők IT területre “csábítása” a kulcsa a nemek arányának egyenlőbbé tételének. Kevésbé látványos, komplex megoldást igénylő kérdések is vannak, mint például a gyermekvállalás után visszatérő nők támogatása, az üvegplafon jelenségének megszüntetése (amikor jogi akadálya nincsen a nők előléptetésének, mégis kevesebb nő kerül vezetői pozíciókba), és így tovább. Szerencsére egyértelműen láthatunk erre is törekvéseket. 

Van, ahol kvótarendszerrel (írásban rögzített női-férfi munkavállalói létszámmal) biztosítják az egyenlő arányokat, máshol nem ebben a módszerben hisznek, hanem inkább családbarát munkahely teremtésével, rendszeres home office lehetőséggel, rugalmas munkaidővel próbálják biztosítani, hogy például a családanyák is egyenlő esélyekkel induljanak. A Trasparency International cikkében magyar női vezetők mesélnek tapasztalataikról és a kiegyenlítettebb női-férfi munkavállalói arány megteremtésért tett lépéseikről. A Built In amerikai techközösség honlapján pedig arról olvashatunk, az Egyesült Államokban mit tesznek a befogadó közegek létrehozásáért és az üvegplafon lebontásáért. 

Nehezen mérhetők pontosan a diverzitás megteremtéséért tett törekvések és az ezekhez kapcsolódó attitűd. Egy 2012-ben Amerikában készült felmérés szerint a női munkavállalók 40%-a még nincs megelégedve azzal, amennyi időt a vállalatok a nemek arányának kiegyensúlyozottabbá tételére fordítanak, míg a férfi munkavállalóknál ez az arány csak 18% volt. 

Magyarországi példák lányok és nők IT karrierjét támogató törekvésekre

SKOOL

A SKOOL csapata élményalapú programozásoktatást kínál kifejezetten lányoknak, hátrányos helyzetű csoportoknak. Kisiskolásoktól egészen fiatal felnőttkorig várnak jelentkezőket ingyenes hétvégi workshopjaikra és nyári táboraikra. A játékos, kreatív programozásoktatást gyermekotthonokba, hátrányos helyzetű régiókba is eljuttatják, a technológia világának megismertetésével adva lehetséges kiutat a társadalmi hátrányból. 

DigiSchool

A pécsi DigiSchool “Csak Csajok” névvel tart ingyenes programozókurzusokat lányoknak. 

Nagyvállalatok, Vodafone “Code Like a Girl”

Több nagyvállalat is a nők vagy tinédzser lányok programozástanulása mellé állt már. Ezt képviseli többek közt a Vodafone “Code Like a Girl” nemzetközi projektje, ami programozó-tanfolyamokat kínál kifejezetten nőknek és programozótáborokat szervez lányoknak. 

Wild Code School

A Wild Code School nemzetközi projektben 5 női résztvevő ösztöndíjjal, ingyenesen tanulhatott programozni. Ennek a kifejezetten nők számára létrejött programozóképzésnek is volt budapesti kampusza. 

Green Fox Academy – Academy4Moms

A magyar piacon eddig egyedülálló lehetőséget kínál a munka világába karrierváltással visszatérni kívánó kisgyermekes anyukáknak a Green Fox Academy. Academy4Moms elnevezésű projektjükben bölcsődei ellátással és kisgyermekes életritmushoz igazodó órarenddel támogatják az anyukákat, hogy bekerülhessenk az IT világba és új szakmát elsajátítva találjanak állást. 

Nők a Tudományban Egyesület – Lányok Napja

Fontos kiemelni a Nők a Tudományban Egyesület munkásságát, akik a nők STEM szakmákban való részvételét támogatják (STEM: science, technology, engineering, mathematics, vagyis természettudomány, technológia, mérnöki terület, matematika). Céljuk olyan befogadó tudományos és technológiai környezet megteremtése, ami integrálja és elismeri mindkét nem tudását és kiegyensúlyozott férfi-női részvételt tesz lehetővé. Szemléletformáló eseményeket, nyílt napokat, workshopokat szerveznek, nagyköveteik képviselik őket a tudományos és technológiai világban. 

A fiatal generációkhoz is törekszenek minél inkább elérni és arra bíztatni a lányokat, tanuljanak tovább STEM területen, ha érdekli őket ez a világ, pályaválasztásukat pedig ne elvárásokra, hanem tehetségükre és érdeklődésükre alapozzák. 

A Lányok Napja nevű, évről-évre megrendezésre kerülő ingyenes interaktív nyílt napon a a műszaki egyetemek, kutatóintézetek és cégek életébe nyerhetnek betekintést a résztvevők.

A CodeBerry Programozóiskolánál saját időbeosztás szerint, önállóan haladva lehet tanulni, így kismamák, családanyák is választják a kurzusainkat. Tanulóink 35-40%-a nő, akik bizalommal csatlakoznak hozzánk, segítőkész tanulóközösség és mentorcsapat támogatja a haladásukat. 

Reméljük, érdekes és inspiráló volt olvasni a programozás úttörőinek történetét és megismerni, hogy hogyan vált eredetileg női szakmából férfiak által dominált területté. A sztereotípiákkal körülvett, gyakran nehézségektől és akadályoktól sem mentes út, amit női programozók a 20. század évtizedeiben tettek meg, sokakat ösztönözhet arra, hogy újragondolják a nők szerepét az IT területén. 

 

 

Ha arra is motiváltnak érzed magad, hogy részese légy ennek a fénysebességgel fejlődő ágazatnak, és te magad is programozni kezdj, blogunkon több bejegyzést is találsz, amik hasznos információkkal szolgálnak az első lépésekről vagy a további fejlődési lehetőségekről a programozás tanulásában. 

Bevezetés a programozásba és Programozás tanfolyamok című sorozatainkban könnyedén megtalálhatod, ami számodra érdekes. Diákjaink történetei közt pedig több izgalmas női karrierútról is olvashatsz.